Óvd a szíved!

Természetgyógyászat

Manapság talán már minden gyermek hallotta a természetgyógyászat kifejezést. A körülöt­tünk lévő természet gyönyörű, és minden, ami­nek a természethez köze van, nyilván csak jó lehet. Hát még akkor, ha betegségeinkben kínál gyógyulást! Ki ne választaná a természeteset?

A baj csak az, hogy az Úr Jézus visszajövete­léhez egyre jobban közeledve a Gonosz, aki az embereket könnyen be tudja csapni, kölcsön vette ezt a kifejezést, és csupa olyan módszer­rel töltötte fel, melyeknek sem a természethez, sem a gyógyításhoz nincs igazán közük.

Néhány száz évvel ezelőtt természetgyógyászaton a gyógyfüves-gyógyteás módszere­ket értették, amelyek a mai gyógyszeres gyó­gyítások alapjai lettek. Még ma is vannak olyan gyógyteák, melyeket az orvosok is ajánlanak. Például jó lehet megfázásos, köhögéssel járó betegségben a menta- vagy a kakukkfű tea mézzel. A helyes gyógyteás kezelés az orvos­lás kiegészítő ága. Ám mivel a gyógyteákban is valóságos hatóanyagok vannak, ezeket senkinek nem tanácsos kellő ismeretek nélkül, például a szomszéd néni tanácsai alapján iszogatni. Nem elég csak a gyógyteákat ismerni, jól kell ismerni a betegségeket is, sőt a betegség-megállapítás minden csínját-bínját is.

A másik, ennél is nagyobb baj a természet­gyógyászattal az, hogy ma számtalan, vallási ala­pon kitalált, varázslásos módszert is ezek közé sorolnak, és a mi kis országunkban is divatba hoztak. Ilyenek az akupunktúra, akupresszúra, talpmasszázs, vagy a gyerekfogászatokon hasz­nált fülklipszek, a magnetikus kezelések – kézrátétel, masszázs ágy, karkötők – , n em i s beszélve a homeopatikus úgymond „gyógysze­rekről”. Itt említhetjük a relaxációs, meditációs módszereket is. Az Úr Jézus a Bibliában hatá­rozottan elmondja nekünk, hogy Isten utálja a varázslást (5Mózes 18,10), éppen úgy, ahogyan a babonaságokat is, mert ezek a Gonoszhoz köt­nek minket, aminek sajnos nagyon súlyos követ­kezményei lehetnek ránk nézve.

Igen ám, de az, aki nem jártas az orvoslás­ban, hogyan tudja megkülönböztetni az Úr Jézus előtt is kedves gyógyító módszereket a varázslástól?

Itt most egy nagyon egyszerű megkülönböz­tetési lehetőséget mondok el nektek. A mai természetgyógyászatnak nevezett, varázslásos módszerekkel kapcsolatban mindig hangsúlyoz­zák a hitet. Azt mondják, azoknak használ, akik hisznek benne. Miközben tudjuk, hogy az Úr Jézustól az orvostudomány révén kapott gyó­gyításokhoz nincs szüksége senkinek a hitre. Amikor valakinek például súlyos tüdőgyulla­dása van, ha a megfelelő antibiotikumot adják neki, akkor is meggyógyul, ha még csak azt sem tudja, hogy bármiféle gyógyszert kap!

Ahogyan már az iskolában is tanultátok, az embernek öt érzékszerve van: a látása, a hal­lása, a szaglása, az ízérzékelése és a tapin­tása. Ezek segítségével igazodunk el a látható, testi világban. Ám kaptunk Istentől még egy „hatodik érzékszervet” is és ez a hit. A hitet arra kaptuk, hogy megismerjük az Úr Jézust és mindazt, amit Ő mondott el nekünk. Ha a hitünket nem arra használjuk, amire kaptuk, vagyis hogy általa kapcsolatunk legyen az Úr Jézussal, akkor ezt már nem is hitnek nevez­zük, hanem hiszékenységnek. A baj csak az, hogy a hiszékenység is működik! A Gonosz kínálta látszatgyógymódokba vetett hit az embert könnyen a Gonosszal kapcsolhatja össze, miközben igazi gyógyító hatásuk nincs is. Ahogyan ezt a Szentírás mondja: A Gonosz, az ördög nemcsak létezik, de „a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával” (2Thesszalonika 2,9) munkálkodik is, mert be akar csalni minket a csapdáiba.

Milyen jó, ha mi már ismerjük az Úr Jézust és a figyelmeztetéseit is, és így elkerülhetjük a csapdákat! Sőt az is jó, ha mindenkit, akit szere­tünk, figyelmeztetünk ezekre a csapdákra és az elkerülés módjára is.

Dr. Erdélyi Judit

Az ÓVD A SZÍVED rovat előző számainkban megjelent írásai a VISZ honlapján olvashatók, (www.visz.org) az Örömhír újság ÖRÖMHÍR PLUSZ menüpontjában.

A cikk az Örömhír 2015/1 6.oldalán található

Ha szeretnéd megrendelni a folyóiratot ide kattints, ha írni, vagy rajzot akarsz beküldeni, akkor erre az e-mail címre lehet: szilvia.tams@gmail.com

Ki az, akiben bízol?

Egy nagycsoportos kislány azt kérdezte a fejlesztő pedagógus nénitől: – Mi a valóság?

Ez meglepő kérdés egy ovistól.

Te vajon gondolkodsz-e azon, hogy mi a valóság?

Az ovisok szeretik a meséket, az iskolások a kalandos filmeket, regényeket, játékokat. A felnőttek is szeretnek kitalált történeteket olvasni, és ezzel szórakoztatják magukat.

De ezt a kislányt az érdekelte, vajon mi a valóság. Mi az igazság? Mi az, ami valódi, igaz?

Isten Fia, az Úr Jézus ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (János 14,6).

Kinek van szüksége arra, hogy ismerje az igazságot? Te szeretnéd megismerni?

Érdekes, mennyi mindenről hisszük el, hogy igaz, és aszerint éljük az életünk.

Egy volt ovisom édesanyja a kislánya zsebébe egy gesztenyét tett. Azt mondta, azért, hogy ne érje őt baj, ne legyen beteg, és legyen ereje. A gesztenyének mindig a zsebében kell lennie. Vajon ez igaz? Egy gesztenye képes erre?

Egy vasárnapi iskolai tanító mesélte:

„Gedeon történetéből azt a részt tanítottam, amikor az Úr megparancsolja neki, rombolja le a felépített bálványokat. Azon gondolkodtam, hogyan fogom elmagyarázni, mi az a bálvány. Az órára három iskolás és egy óvodás jött el. Szóba került, hogy Gedeon félt. Mi a félelem? Mitől félünk mi? Beszélünk-e olyankor Istennel? Elhisszük-e, hogy Ő tud segíteni? Eljutottunk a bálványokig. Isten nem osztozik senkivel; csak akkor segít, ha benne bízunk egyedül. Gedeontól is azt kérte: először döntse le a bálványt.

Nagyon meglepett, amit a gyerekek mondtak:

– Tudod, Isten csak egy erő – szólt hozzá az egyik iskolás fiú.

– Kitől hallottad ezt? – kérdeztem.

– Az édesapámtól.

– Szerintem ez nem így van. Isten élő személy – válaszoltam.

– Baj-e az, ha én a csillagokban is hiszek? Hiszek én az

Istenben is, de minden héten elolvassuk a horoszkópot is – kérdezte egy kislány.

– Nem biztos, hogy Isten segíthet, hiszen nincsen keze, és nem is látjuk – szólt hozzá az ovis.

– Ha segítségre szorulnék és anya nincsen ott, biztos, hogy a Star Wars egyik szereplőjéhez fordulnék – ezt az iskolás fiú jegyezte meg.”

Te kihez fordulnál? Ki az, akiben bízol? Mi az, amiben hiszel?

Tényleg nem látjuk Istent, de Ő sok ezer éve küldött egy szerelmes levelet, a Bibliát, amelyben leírja, mennyire szeret. Kétezer évvel ezelőtt elküldte a Fiát is, hogy megmutassa: annyira szeret. Jézus még a bűneid büntetését is magára vállalta a kereszten. Ez elég volt az Atya Istennek, mert feltámasztotta az Úr Jézust, aki most is él, és egy nap eljön ismét a mennyből. Akkor mindenki meglátja, hogy Ő az igazság. Minden úgy van, ahogyan Ő a Bibliában mondja. Van azonban valaki, aki ez ellen dolgozik. Mindent elkövet, hogy a gyermekeket és a felnőtteket minél távolabb tartsa Jézustól. Isten ellensége, a Sátán szeretné elhitetni veled,

hogy sokféle igazság van. Sokféle út vezet a mennybe. Sokféle dologban higgy, valamelyik majd csak segít. A lényeg, hogy ne Istenhez fordulj, ne Őt szólítsd meg, ne hozzá kiálts, ne az Ő szavát olvasd, és ne hozzá ragaszkodj. Keresd máshol a megoldást, az örömödet és a boldogságodat. Töltsd el kellemesen az életedet, tedd, amihez csak kedved van.

Ha te már ismered az Úr Jézust, mert egyszer rábíztad magadat hittel és bűnbánattal, óvd a szívedet a gonosz befolyásától!

Nem kell elhinned mindent, amit a filmekben látsz, amit a regényekben olvasol, vagy amit mások mondanak. Kérd Istent, vezessen és mutassa meg neked, mi az igazság! Segítsen nemet mondanod olyan dolgokra, amelyek félrevezetnek, becsapnak, és csak elveszik az idődet, a figyelmedet és az erődet Őtőle.

Mentler Gyuláné (Molni)

Az ÓVD A SZÍVED rovat előző számainkban megjelent írásai a VISZ honlapján olvashatók, (www.visz.org) az Örömhír újság ÖRÖMHÍR PLUSZ menüpontjában.

A cikk az Örömhír 2015/2 6.oldalán található

Ha szeretnéd megrendelni a folyóiratot ide kattints, ha írni, vagy rajzot akarsz beküldeni, akkor erre az e-mail címre lehet: szilvia.tams@gmail.com

Vonzások sodrásában

Miközben visszagondolok most arra a 6 évemre, amit kábítószer függőségében töltöttem, az elektromág­nes képe jelenik meg előttem. Nem értem az elektro­mágnesesség elvét, de azt tudom, hogy a lakóházak bejáratainak egy része ma már így működik. Valaho­gyan, az elektromos áram segítségével az egyik fém vonzani kezdi a másikat. Ha ki akarjuk nyitni az ajtót, megnyomunk egy gombot, vagy elfordítjuk a kulcsot a zárban, és a mágnes elenged, az ajtó kinyílik. Elgon­dolkoztató, hogy két, nem túl nagy fémlap hogyan tudja ekkora erővel vonzani egymást. Teljes erővel nekiveselkedhetnék, mégsem tudnám eltávolítani azokat egymástól.

Amikor először próbáltam ki a kábítószert, valami hasonlóan erős, ellenállhatatlan vonzásba kerültem bele én is. Akkor persze ezt még csak – nagyon téve­sen – így fogalmaztam meg magamnak: ez jó, ezt aka­rom csinálni, nincs ezzel semmi baj, majd ha lesz, akkor már nem csinálom. Akkor még nem tudtam, hogy a mágnes fog, és én egy szinte ellenállhatatlan erő hatalmába kerültem. Évekig azt hittem, bármikor abba tudnám hagyni, csak éppen még nem akarom… majd ha okom lesz rá, ha nem lesz jó, ha bajom lesz belőle…

Minden függőség óriási csapda, mert az ember sokáig azt hiheti, szabad, holott már régen elveszítette a szabadságát. Aztán, ahogyan telik a függőségben töl­tött idő, úgy szaporodnak a bajok. A drog már nemcsak „örömöt” jelent… de vonzza magával a testi és lelki keserűségeket, félelmeket, testi és lelki fájdalmakat, hazugságokat, a magány és a kudarc érzését. A hónapok és az évek egyre telnek, a már eddig is kinyitha­tatlan ajtót egyre nagyobb erő tartja zárva, és egyszer csak szembesülnöm kell a ténnyel: RAB VAGYOK.

Addig is az voltam, csak nem tudtam róla. Ekkor­tájt kerültem egy keresztyén gyülekezetbe, ahol elő­ször hallottam Isten Igéje alapján hitelesen Jézus­ról. Ezzel bekerültem egy másik vonzáskörbe is. Bár a drog még a fogságában tartott, elkezdtem érezni egy új és nagyon is vonzó erőt. Az addigi zűrzavaros, homályos, hamisságoktól hemzsegő életemben kez­dett felragyogni egy világos, tiszta, egyértelmű fény. Megértettem végre, hogy az életem egy foglyul ejtett élet, és rabtartóm a kábítószer. Függőségem hamar elillanó élményeket adó kémiai szerekhez köt, és las­san, de biztosan lelki és fizikai pusztuláshoz vezet. Azt is megértettem, hogy nekiveselkedhetnék én min­den erőmmel, mégsem tudnám elszakítani magamat ettől a vonzástól. De megértettem még valami életbe vágóan fontosat: az a kulcs, amelytől a zárban elenged az elektromágnes, maga JÉZUS, aki azért jött, hogy szabadon bocsássa a megkötözötteket: a magamfajta rabságban levőket, meg a másfajta rabságban levőket is. Mert nem a kábítószer az egyetlen fogság és nem­csak az alkoholról, cigarettáról vagy éppen az internet­függőségről van itt szó, hanem mindenről, ami ellen­állhatatlan vonzással tartja távol az életemet Istentől.

Az első fontos lépés, hogy felismerjem: amíg nem Istené az életem, addig egy másik függőségi viszony­ban élek, akár tudomást veszek róla, akár nem. Addig a Sátánhoz, „a levegő birodalmának fejedelméhez” (Efezus 2,2) igazodik az életem. A következő lépés, hogy elhiggyem: egyedül Jézustól kérhetem és várha­tom, hogy megszakítsa azt az „áramkört”, amely bármi máshoz vonz, köt engem. Végül pedig fontos bűnbá­nattal hozzá fordulnom és kérnem, hogy kapcsoljon az Ő vonzáskörébe, amely az embert az élő Istenhez köti.

Akkor ez most nem egy újabb függőség? De igen. Csakhogy ez az egyetlen, emberhez méltó függőségi viszony, amelyre Isten az embert teremtette. De nem­csak ez különbözteti meg minden más függőségtől; ezt a kapcsolatot Isten nem kényszeríti rám, hanem FELAJÁNLJA nekem. SZERETETTEL hív magához, ahol nem kiszolgáltatottnak érzem magamat, hanem végre igazán szabadnak, mert „ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8,36).

Borka Péter

Az ÓVD A SZÍVED rovat előző számainkban megjelent írásai a VISZ honlapján olvashatók,

(www.visz.org) az Örömhír újság ÖRÖMHÍR PLUSZ menüpontjában.

A cikk az Örömhír 2015/4 6.oldalán található

Ha szeretnéd megrendelni a folyóiratot ide kattints, ha írni, vagy rajzot akarsz beküldeni, akkor erre az e-mail címre lehet: szilvia.tams@gmail.com