Vágy a menny után
Földi vonatkozásban a „honvágy” ahhoz a helyhez, személyekhez
kötődik, ahhoz a közeghez, melyben az ember felcseperedik, ahol otthon érzi
magát. Ha távol kerül az ember a szeretett helytől, személytől, akkor
„honvágya” lesz. Van, aki sokáig távol tud lenni az igazi otthonától, van
olyan ember, aki pár óra elteltével is vágyik vissza oda, ahova tartozik. Földi
vonatkozásban nekem is hamar lesz honvágyam. Amikor „honvágy”-ról beszélünk,
akkor bennem másféle gondolat is megfogalmazódik.
Ezen a földön élek, itt, a csatatéren. Itt, ahol a
mindennapok kihívásait vívjuk meg. S a hit pajzsával felvértezve állunk szemben
az ellenséggel. A szívem viszont úgy vágyik azon hely után, ahol nincsen
sírás, szenvedés, szomorkodás. Hol nincs gyűlölet, csakis szeretet, mely
minden lelket betölt. Hol végtelen boldogság, jóság, kedvesség és türelmesség
vár reánk. Hol nincs félelem, s a teljes igazság testesül meg. Hol az utcák
színtiszta aranyból vannak, amilyeneket emberi szem még nem látott. Hol a csodálatos
mennyei fák suhogása és az angyalok éneke zeng harmóniát. Ez a számunkra elképzelhetetlen
hely a szerető és mindenható Királyunk otthona. Az Ő fényessége ad ott világosságot
és ekképp az emberek szívébe is. Ide vágyom én, s mindazok szíve, akikben már
az igaz hit lángja ég. Számomra ez a honvágy, mert igazából ott fogom jól
érezni magamat, ahol a Mennyei Atya vár rám.
Ferenczi Anna Nadett (14 éves)
(Részlet egy iskolai fogalmazásból, amelynek témája a
„honvágy” volt.)
A cikk az Örömhír 2015/1 15.oldalán található
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése